 A Performance Now! Fesztivál tulajdonképpen nem egy fesztivál. Legalábbis nem csak. Ez mindenek előtt egy közösségi művészeti gyakorlat, ami teret kíván adni más közösségi művészeti gyakorlatnak. Egy "mise en abym"e: művészet a művészetben, közösség a közösségben.
A Performance Now!-nak tehát csak a formája, a kifejezőeszköze, a médiuma “fesztivál”, de alapvetően más célt és értéket képvisel, mint általában a fesztiválok. Itt egyértelműen prioritás az együttműködés, a közös építés és a közösség-építés, prioritás, hogy arénaként működjünk, ahol emberek találkoznak és kapcsolódnak. Prioritás, hogy teret tartsunk és teret adjunk: alkotásra, tapasztalásra, tanulásra és tanításra, közös fejlődésre és gondolkodásra. Fontos az “együtt”, hogy itt mindenki számít, hogy a “fesztivál”, mint művészi forma, struktúrál, rendez, és rendszerez, keretet nyújt, tehát biztonságot ad, lehetőséget teremt, és ajtókat nyit ki. Összeköt és kovácsol. Épít és lehetővé tesz. Fontos az “együtt”, és az “ugyanannyira”: itt mindenki ad és kap, tanít és tanul, beletesz és kivesz. A fesztivált gyakorlatilag egy 100 fős közösség szervezi, aminek Ti is a részesei vagytok. Van ugye a szervezői stáb, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képzőművészet-elmélet szak hallgatói, és vannak azok, akik kapcsolódtak hozzánk: vagy elszállásolnak egy külföldi művészt, vagy írnak rólunk, vagy dramaturgiai konzultációt biztosítanak a művészeknek, vagy eljönnek a szakmai programra ismerkedni, hallgatók, akik fotóznak, barátok, akik jegyet szednek, emberek, akik ilyen vagy olyan formában beleteszik ebbe a tudásuk, az idejük, hogy aztán kivehessék az élményt, a tapasztalást, a kapcsolódást, amit a fesztivál nyújt. Ez cserekereskedelem, egy alternatíva a kapitalista berendezkedésre, egy bizonyíték arra, hogy így is lehet. Máshogy is, és így is. Nem állítom, hogy ez “a” megoldás, de aktívan kísérletet teszek arra, hogy igényes művészetet csinálni, kapcsolati tőkét kovácsolni, fejlődni és tanulni, nem kerül milliókba, nincs szükség NKA-ra, se IZP-re, se ösztöndíjra, se pályázatra, se szponzorokra, mert mindenki beletesz egy kicsit. Ennek a fesztiválnak ez a lényege: mindenki beletesz egy kicsit, hogy együtt létrehozzunk valami nagyot. És itt a nagy nem azt jelenti hogy látható, hogy harsányan csillog, hogy mindenhonnan folyik, hanem hogy érték és lényeges. Meghatározó. Mert emberi. Az hogy a kézenfekvő kapitalista berendezkedés helyett a cserekereskedelem az üzleti modellünk konkrétan azt jelenti, hogy a pénzforgást amennyire lehet kiiktattuk, a valuta nálunk nem a forint, hanem a fesztiválbérlet, ez a számrendszerünk alapja. Ezzel nem muszáj egyet érteni, a képlet baromi egyszerű: ha nem akarsz a közösségünk tagja lenni, és az időddel vagy a tudásoddal kereskedni, még mindig vehetsz egy bérletet, ezt a lehetőséget fenntartjuk, de kifejezetten támogatni nem támogatjuk. Miért van ez így kitalálva? Azért, amivel kezdtem, mert itt a szempont az “együtt”. Hogy ez a fesztivál elsősorban platform legyen az ismerkedésre, és a kapcsolódásra. És az egész szervezési modell nem más, mint egy őszinte gesztus ebbe az irányba. Ez egy szűrő, a szűrő pedig egy fókusz. Ezen a fesztiválon ezzel a szervezéssel olyan emberek lesznek jelen az elkövetkezendő két napban, akik ezekben az értékekben hisznek, akik ezt értik, és akik látják ebben az “üzletet”, hogy igazából sokkal jobban járnak és sokkal többet kapnak, ha eljönnek három órát jegyet szedni, mintha vásárolnak egy bérletet… Azok vannak most is itt, és azok lesznek hétvégén jelen, akik elsősorban a projekthez szeretnének csatlakozni, és csak utána a fesztiválhoz. Tehát akiket a közösség fogott meg ebben, az értékeink, és csak másodsorban a program. Hiszen, tulajdonképpen, itt a közösség maga a program, az érték, és a cél. Sok szeretettel üdvözlöm tehát ezen a sajtótájékoztatón közösségünk tagjait, akik ilyen vagy olyan formában csatlakoztak ehhez: Hallgatókat - szervezőket Helyszíneket Művészeket Sajtós kollégákat Önkénteseket Köszönöm, hogy itt vagytok, és hogy ez nektek is fontos!
0 Comments
 Living, creating, thinking, and acting in community is increasingly popular today, especially in the artistic and activist worlds. However, adopting a critical approach and questioning "received ideas" and apparent truths invites us to delve deeper into this rhetoric. Does joining a community mean sacrificing individual will for collective will? Is it about hiding the “I” behind the “we”? What happens to personal voice and identity? Does it mean fading into the group, minimizing oneself in relation to others, dissolving into the collective, and always seeking compromises? Does this resonate with you? Exploring community and gender: What is the relationship between community and gender dynamics? How do traditional gender roles and biases play out in communal settings? Preventing societal dysfunction in communities: How can we ensure that the dysfunctions of contemporary society are not reproduced at the community level? This includes considering values, organizational structures, and ethical standards. Community as an escape: Is belonging to a community a way to escape individual decision-making, responsibility, solitude, and the challenges of adulthood? How do we balance communal support with personal growth? Communitarianism and emotional dependency: What is the relationship between communitarianism and emotional dependency? Does reliance on a community hinder emotional independence and personal development? Leadership and communitarianism: How does being in a community impact the emergence of leaders, particularly women leaders? Could communitarianism inadvertently suppress the development of a new iconography of female leadership? Reinventing individualism: Instead of solely focusing on communitarianism, shouldn't we also consider reinventing individualism outside the capitalist framework? How can we cultivate a form of individualism that promotes personal freedom and creativity while still valuing community? These questions urge us to critically examine the true essence and implications of living and creating within a community. By exploring these complexities, we can strive for a balance that honors both collective and individual needs. Let’s engage in this dialogue and uncover the deeper layers of what it means to be part of a community. What does community mean to you?  Nem vagyunk egymás ellenségei, konkurenciája, sőt! Együttműködés, közösség, szolidaritás. Egymás segítése, felkarolása, támogatása, bátorítása.
Ne add fel, ez egy kegyetlen világ és egy borzasztó nehéz szakma, de gyönyörű! Bízz magadban, a munkádban, ne add fel a kezdeti lelkesedésed, ne engedd, hogy mások irányítsanak, ne dőlj be, ne hagyd, hogy baromságokkal elkáprásztassanak, hogy elvegyék az önbizalmad, kövesd a saját utad, légy önmagad, ezt csak úgy lehet! Azzal foglalkozz, ami érdekel, azt kutasd, ami szerinted releváns! Figyeljünk egymásra, támogassuk egymást, bátorítsuk egymást, segítsük egymást! Fogjunk össze, tartsunk össze, legyünk közösség! |
Author"I graduated from both ESSEC Business School and ENSAPC Art School in France. As a choreographer, cultural entrepreneur, and community activist, I harness the transformative power of art to build spaces, experiences, and communities. My artistic practice explores new poetic, fragile, and hybrid forms, spanning multiple mediums, including text, image, object, and movement. I create full-length dance pieces, short-format performances, immersive installations, multi-sensory community experiences. Over the past two decades, I've founded the School of Disobedience, established my own performance art company (Gray Box), and launched the annual Wildflowers Festival. I embrace everything unusual, unexpected, and nonconformist. I am not kind with assholes and have learned to forge my own path. I am here to guide you in thinking outside the box and achieving independence. To me, the real party is outside the confines of the established canon." Archives
February 2025
Categories
All
|
RSS Feed