"PROVOCATION IS NOT THE POINT"
Interpretations of "experimental" and "radical" vary widely. For us, it's about being genuine and personal. Others see it differently, and we embrace the diversity and sometimes contradictions in responses. However, it's essential to emphasize that there are no set expectations here. Your work doesn't need to be provocative, contemporary, or feminist. Nothing is obligatory! We're interested in your voice, your perspective, your world, your aesthetics, your interpretation. Something authentic that isn't driven by trends or forced provocation. "NO AWKWARD, NO SHIT" It's a truth rarely spoken publicly, but nearly everyone secretly agrees: contemporary art can be mind-numbingly dull. Why? Because it often lacks risk and stakes. Courage requires a supportive environment, one where you feel safe to explore personal issues, experiment freely, and defy aesthetic and conceptual norms. Unfortunately, much of what we see today is sterile, conformist, and uninspiring—a symptom of an arts education system that prioritizes uniformity over diversity. Our Performance Platform aims to be different—a space free from expectations or judgment, where anything goes, and everyone can be themselves. "EXPERIMENTATION" True experimentation is diving into the unknown. It's starting something without a clue where it'll lead, using tools you're not familiar with, and embracing the unpredictable. You're not seeking beauty or effectiveness; you're venturing into uncharted territory. It's risky, filled with failures, but also with wonder and surprises. For our Experimental & Radical Performance Platform, bring your doubts, uncertainties, and creative crises. Embrace the journey, and clarity will follow! "CONTEMPORARY FORMALISM" "Contemporary" isn't a rulebook—it's about breaking free from expectations. Don't conform to trends or seek validation. Trust yourself, your instincts, and your vision. Don't let anyone put you in a box or dictate your art. Bring YOUR art to this Platform—raw, honest, and unapologetically you. It's not about concepts or academic jargon—it's about YOU and your expression. That's what truly matters. "SUSTAINABLE ART" In an industry plagued by overproduction and overconsumption, our profession mirrors the excesses of any market. Projects proliferate due to systems prioritizing their creation over presentation and dissemination. Yet, there's a scarcity of exhibition space, audiences, and attention. Our Performance Platform aims to tackle these issues head-on: How can we rethink the intense production characteristic of the arts sector? Is "sustainable art" achievable, and what defines sustainability in a project? How can the performing arts become more conscious and responsible, and who should drive this change? What strategies are needed to rebalance the skewed relationship between supply and demand, and how can we reach a 'market equilibrium'? "WORKING TOGETHER INSTEAD OF COMPETING" We're not adversaries; we're allies! Collaboration, community, solidarity—these are our guiding principles. The world and our profession can be harsh, but they're also incredibly rewarding. Believe in yourself and your work; don't let others dim your enthusiasm or control your path. Stay true to yourself, and don't get swayed by distractions. With this Experimental and Radical Performance Platform, we emphasize listening, supporting, and uplifting each other. Let's unite, stick together, and build a strong community!
0 Comments
“NEM A PROVOKÁCIÓ A LÉNYEG”
Nyilván mindenki úgy értelmezi azt, hogy “meredek” és “radikális”, ahogy szeretné. Mi például úgy, hogy őszinte és személyes. Más másként, és mi pont a válaszok sokszínűségére, olykor ellentmondásaira vagyunk kíváncsiak. Ugyanakkor szeretnénk hangsúlyozni, hogy ez nem az a tér, ahol bárminek is bármilyennek kell lennie. Vagyis nem KELL, hogy a cuccod provokatív legyen, nem KELL, hogy kortárs legyen, nem KELL, hogy feminista legyen. Semmi sem kötelező! Minket a Te hangod érdekel, a Te nézőpontod, világod, esztétikád, értelmezésed. Ami nem követ le trendet, és nem kényszerből provokál. “NINCS CIKI, NINCS SZAR” Nyilvánosan nem mondjuk ki, csak haveroknak előadás után, de igazából majdnem mindenki ugyanazt gondolja: a kortárs művészet baromi unalmas. Elsősorban azért, mert nincs a dolgoknak tétje, langyos az egész, sehol semmi kockázat. És logikus, hiszen a kockázat vállaláshoz bátorság kell, a bátorsághoz pedig támogatás, egy olyan nyitott és elfogadó közeg, ahol tudom, hogy nyugodtan megnyílhatok, beszélhetek személyes témákról, szabadon kísérletezhetek, szabadon nyúlhatok olyan eszközökhöz, formákhoz, amik a jelenlegi esztétikai, konceptuális és retorikai trendeknek és elvárásoknak nem felelnek meg, és hogy ez nem lesz baj, sőt! Az hogy steril, visszafogott, konformista, amolyan jó kislányosan stréberes a produkciók többsége egyébként egyáltalán nem meglepő egy olyan jelenlegi művészetoktatási rendszer mellett, ami uniformizál ahelyett hogy az egyéniség kibontakozását támogatná. Ami azt nézi, hogy miben vagy szar, ahelyett, hogy arra fókuszálna, hogy mi a te utad, nyelved, vágyad, álmod… A mi Performansz Paltformunk egy olyan esemény akar lenni, ahol nincs jó és rossz előadás, nincs elvárás, nincs ítélkezés… Ahova bármit el lehet hozni, ahol bármit ki lehet próbálni, bármit el lehet mesélni, meg lehet osztani, ki lehet mondani. Röviden: ahol bátran saját magad lehetsz! “KÍSÉRLETEZÉS” Egy valódi experimentális munkafolyamat az olyan, hogy elkezdesz valamit, de fogalmad sincs mi lesz belőle. Olyan eszközökhöz is nyúlsz, amikhez amúgy nem szoktál. Kipróbálsz dolgokat, amiket egyáltalán nem tudsz kontrollálni, mert vagy nincs rutinod a médiumban, vagy nem tudod, hogy a dolog hogy fog elsülni, miből mi lesz. Az experimentális munkafolyamat bevállalós, nem azt keresed, hogy mi néz ki jól, mi a szép, hogy mi a hatékony, nem reprodukálod azt, amit tudsz, ami bejáratott, hanem ismeretlen vizekre evezel. Rizikó, elveszettség érzése, rengeteg kudarc, de csodálkozás, ráébredés, meglepetések sora, valami ilyesmi az experimentális munkafolyamat! Erre a Performansz Platformra bátran hozd el azokat a kételyeket, bizonytalanságokat, hezitálásokat, görcsöket, blokkokat és alkotói válságokat, amik egy experimentális munkafolyamat teljesen természetes velejárói. Meglátod, utána sokkal-sokkal tisztább lesz minden! “KORTÁRS FORMALIZMUS” A “kortárs” az nem egy olyan dolog, aminek vannak kőbe vésett szabályai, és igenis bátran neki lehet menni azoknak a szellemi dinoszauruszoknak, akik elhitetik veled azt, hogy van egy recept ahhoz, hogy jó kortárs művész legyél és jó kortárs művészetet csinálj. Felejtsd el a trendeket, ne akarj “teljesíteni”, ne várd a szakmai elismerést, ne számítson, hogy ki mit gondol majd! Bízz magadban, a művészetekben, kövesd a saját utad, add meg magadnak azt az alkotói szabadságot, amit sokan el akarnak venni tőled! Ne hagyd, hogy befolyásoljanak, hogy dobozba zárjanak, hogy emberek, akik ki tudja miért felhatalmazva érzik magukat ahhoz, hogy ítélkezzenek a művészeted felett elvegyék az önbizalmad, a hited! Erre a Performansz Platformra ne “kortárs” művészetet hozz, hanem azt a művészetet, ami benned van, ami te vagy! Az őszinte hangodra vagyunk kíváncsiak, rád, a te gondolataidra, világodra, vágyaidra. És senki nem fogja megkérdezni tőled, hogy “mi a koncept” vagy “mit akarsz mondani” vagy “olvastad-e amúgy Butler-t”, mert rohadtul nem ez számít. Egyedül te számítasz! “FENNTARTHATÓ MŰVÉSZET” Ugyanúgy jellemző a túltermelés és a túlfogyasztás a szakmánkra, mint bármelyik másik piacra: rengeteg alkotás készül, részben mert a jelenlegi pályázati és ösztöndíj rendszerek, rezidenciák inkább a projektek megvalósítását, mintsem bemutatását, terjesztését támogatják. Konkrétan túl sok új alkotás készül, a játszóhely, a kiállítási lehetőség és a közönség viszont ehhez képest kevés, az igény és a figyelem pedig elaprózódott. Célunk, hogy ez a Performansz Platform a következő kérdéseket is felvesse: Vajon a művészeti szektorra jellemző intenzív termelést hogyan lehetne újragondolni? Van-e “fenntartható művészet”, illetve mitől lesz egy projekt fenntartható? Mit kellene tenni ahhoz, hogy az előadóművészet tudatos és felelősségteljes lehessen, és kinek milyen szerepe lenne a változtatásban? Milyen új stratégiákkal lehetne helyrehozni az előadóművészetre is jellemző kereslet és kínálat közötti eltorzult viszonyt, milyen változások szükségesek a “piaci egyensúly” megtalálásához? “VERSENGÉS HELYETT ÖSSZEFOGÁST” Nem vagyunk egymás ellenségei, konkurenciája, sőt! Együttműködés, közösség, szolidaritás. Egymás segítése, felkarolása, támogatása, bátorítása. Ne add fel, ez egy kegyetlen világ és egy borzasztó nehéz szakma, de gyönyörű! Bízz magadban, a munkádban, ne add fel a kezdeti lelkesedésed, ne engedd, hogy mások irányítsanak, ne dőlj be, ne hagyd, hogy baromságokkal elkápráztassanak, hogy elvegyék az önbizalmad. Kövesd a saját utad, legyél önmagad, ezt csak úgy lehet! Ezzel a Performansz Platformmal azt is szeretnénk hangsúlyozni, hogy figyeljünk egymásra, támogassuk egymást, bátorítsuk egymást, segítsük egymást! Hogy fogjunk össze, tartsunk össze, legyünk közösség! |
Author"I graduated from both ESSEC Business School and ENSAPC Art School in France. As a choreographer, cultural entrepreneur, and community activist, I harness the transformative power of art to build spaces, experiences, and communities. My artistic practice explores new poetic, fragile, and hybrid forms, spanning multiple mediums, including text, image, object, and movement. I create full-length dance pieces, short-format performances, immersive installations, multi-sensory community experiences. Over the past two decades, I've founded the School of Disobedience, established my own performance art company (Gray Box), and launched the annual Wildflowers Festival. I embrace everything unusual, unexpected, and nonconformist. I am not kind with assholes and have learned to forge my own path. I am here to guide you in thinking outside the box and achieving independence. To me, the real party is outside the confines of the established canon." Archives
July 2024
Categories
All
|