"ÖSSZEKÖT ÉS KOVÁCSOL. ÉPÍT ÉS LEHETŐVÉ TESZ."

A Performance Now! Fesztivál tulajdonképpen nem egy fesztivál. Legalábbis nem csak. Ez mindenek előtt egy közösségi művészeti gyakorlat, ami teret kíván adni más közösségi művészeti gyakorlatnak. Egy "mise en abym"e: művészet a művészetben, közösség a közösségben.
A Performance Now!-nak tehát csak a formája, a kifejezőeszköze, a médiuma “fesztivál”, de alapvetően más célt és értéket képvisel, mint általában a fesztiválok.

Itt egyértelműen prioritás az együttműködés, a közös építés és a közösség-építés, prioritás, hogy arénaként működjünk, ahol emberek találkoznak és kapcsolódnak. Prioritás, hogy teret tartsunk és teret adjunk: alkotásra, tapasztalásra, tanulásra és tanításra, közös fejlődésre és gondolkodásra.
Fontos az “együtt”, hogy itt mindenki számít, hogy a “fesztivál”, mint művészi forma, struktúrál, rendez, és rendszerez, keretet nyújt, tehát biztonságot ad, lehetőséget teremt, és ajtókat nyit ki. Összeköt és kovácsol. Épít és lehetővé tesz.

Fontos az “együtt”, és az “ugyanannyira”: itt mindenki ad és kap, tanít és tanul, beletesz és kivesz. A fesztivált gyakorlatilag egy 100 fős közösség szervezi, aminek Ti is a részesei vagytok. Van ugye a szervezői stáb, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képzőművészet-elmélet szak hallgatói, és vannak azok, akik kapcsolódtak hozzánk: vagy elszállásolnak egy külföldi művészt, vagy írnak rólunk, vagy dramaturgiai konzultációt biztosítanak a művészeknek, vagy eljönnek a szakmai programra ismerkedni, hallgatók, akik fotóznak, barátok, akik jegyet szednek, emberek, akik ilyen vagy olyan formában beleteszik ebbe a tudásuk, az idejük, hogy aztán kivehessék az élményt, a tapasztalást, a kapcsolódást, amit a fesztivál nyújt.

Ez cserekereskedelem, egy alternatíva a kapitalista berendezkedésre, egy bizonyíték arra, hogy így is lehet. Máshogy is, és így is. Nem állítom, hogy ez “a” megoldás, de aktívan kísérletet teszek arra, hogy igényes művészetet csinálni, kapcsolati tőkét kovácsolni, fejlődni és tanulni, nem kerül milliókba, nincs szükség NKA-ra, se IZP-re, se ösztöndíjra, se pályázatra, se szponzorokra, mert mindenki beletesz egy kicsit. Ennek a fesztiválnak ez a lényege: mindenki beletesz egy kicsit, hogy együtt létrehozzunk valami nagyot. És itt a nagy nem azt jelenti hogy látható, hogy harsányan csillog, hogy mindenhonnan folyik, hanem hogy érték és lényeges. Meghatározó. Mert emberi.

Az hogy a kézenfekvő kapitalista berendezkedés helyett a cserekereskedelem az üzleti modellünk konkrétan azt jelenti, hogy a pénzforgást amennyire lehet kiiktattuk, a valuta nálunk nem a forint, hanem a fesztiválbérlet, ez a számrendszerünk alapja. Ezzel nem muszáj egyet érteni, a képlet baromi egyszerű: ha nem akarsz a közösségünk tagja lenni, és az időddel vagy a tudásoddal kereskedni, még mindig vehetsz egy bérletet, ezt a lehetőséget fenntartjuk, de kifejezetten támogatni nem támogatjuk.

Miért van ez így kitalálva?
Azért, amivel kezdtem, mert itt a szempont az “együtt”. Hogy ez a fesztivál elsősorban platform legyen az ismerkedésre, és a kapcsolódásra. És az egész szervezési modell nem más, mint egy őszinte gesztus ebbe az irányba. Ez egy szűrő, a szűrő pedig egy fókusz. Ezen a fesztiválon ezzel a szervezéssel olyan emberek lesznek jelen az elkövetkezendő két napban, akik ezekben az értékekben hisznek, akik ezt értik, és akik látják ebben az “üzletet”, hogy igazából sokkal jobban járnak és sokkal többet kapnak, ha eljönnek három órát jegyet szedni, mintha vásárolnak egy bérletet… Azok vannak most is itt, és azok lesznek hétvégén jelen, akik elsősorban a projekthez szeretnének csatlakozni, és csak utána a fesztiválhoz. Tehát akiket a közösség fogott meg ebben, az értékeink, és csak másodsorban a program. Hiszen, tulajdonképpen, itt a közösség maga a program, az érték, és a cél.

Sok szeretettel üdvözlöm tehát ezen a sajtótájékoztatón közösségünk tagjait, akik ilyen vagy olyan formában csatlakoztak ehhez:
Hallgatókat - szervezőket 
Helyszíneket 
Művészeket 
Sajtós kollégákat 
Önkénteseket

Köszönöm, hogy itt vagytok, és hogy ez nektek is fontos!