A nyílt felhívás műfajának választása tudatos döntés, amely összhangban áll a Performance Now! Fesztivál és a School of Disobedience alapvető értékeivel: kíváncsiság és nyitottság a kísérletezésre, az újra, a szokatlanra, az ismeretlenre, a kiszámíthatatlanra, a váratlanra.
Ha a fesztivál meghívásos lett volna, azzal megmaradtunk volna egy zárt körben, amely az ismert, elismert vagy már bejáratott művészek munkáit preferálja és helyezi előtérbe újra és újra. Ez gyakran a kánon újrajátszásához vezet, amely – bár fontos – nem feltétlenül hoz friss perspektívákat vagy új alkotói hangokat. Az ilyen kurátori döntések kockázata, hogy a megszokott buborékok és kapcsolati hálók tovább erősödnek, miközben a periférián lévő művészek vagy radikálisabb, kísérletezőbb alkotók, marginálisabb hangok nem kapnak teret. A nyílt felhívás ezzel szemben lehetőséget teremt a váratlan találkozásokra és a kanonikus művészeti diskurzus folyamatos megkérdőjelezésére és tágítására. Demokratikusabb, mert nem előzetes ismeretségeken vagy intézményi beágyazottságon múlik a részvétel, hanem a beküldött művek és azok relevanciája alapján dől el. Ez a hozzáállás rezonál a School of Disobedience ethoszával, amely a diszruptív, szubverzív, és kánonon kívüli esztétikák, diskurzusok és performatív szemantikák számára kíván platformot teremteni. A nyílt felhívás egyben azt is jelzi, hogy a fesztivál befogadó és elfogadó közösségként működik, amelyben bárki számára adott a lehetőség, hogy művészetével hozzájáruljon a közös gondolkodáshoz. Ez nemcsak az alkotók számára felszabadító, hanem a közönség számára is izgalmasabb, hiszen így egy sokszínűbb, kiszámíthatatlanabb és élőbb program jöhet létre. A két nap alatt 68 művész mutatkozik meg 14 országból: pályakezdők és ismertebbek, fiatalok és idősebbek, egyéni és csoportos formációk, akik művészetükkel bemutatják a “kortárs performansz és közösségi művészeti praxisok” széles és szinte beláthatatlan spektrumának egy-egy elrejtettebb szegmensét, kevésbé látható zegzugát.
0 Comments
Leave a Reply. |
Author"I graduated from both ESSEC Business School and ENSAPC Art School in France. As a choreographer, cultural entrepreneur, and community activist, I harness the transformative power of art to build spaces, experiences, and communities. My artistic practice explores new poetic, fragile, and hybrid forms, spanning multiple mediums, including text, image, object, and movement. I create full-length dance pieces, short-format performances, immersive installations, multi-sensory community experiences. Over the past two decades, I've founded the School of Disobedience, established my own performance art company (Gray Box), and launched the annual Wildflowers Festival. I embrace everything unusual, unexpected, and nonconformist. I am not kind with assholes and have learned to forge my own path. I am here to guide you in thinking outside the box and achieving independence. To me, the real party is outside the confines of the established canon." Archives
February 2025
Categories
All
|