Azt hiszem engem nem az érdekel, hogy milyen ösztöndíjak vannak a piacon, hanem például hogy milyen más lehetőségei vannak egy mai magyar kortárs képzőművésznek arra, hogy konkrétan ne haljon éhen. Az ösztöndíj rendszer, mellesleg romokban, mellesleg egy szűk szekta kezében, egy-egy kivétellel, alamizsna, semmiképpen sem megoldás.
A pályázati rendszer egy iszonyú toxikus függőség. Egy drog, amire rászoktatják a művészeket, egy kiszolgáltatott helyzet, ami észre sem veszed milyen megalázó és hitvány. Amikor pályázol, és elfogadod, hogy a rendszer része leszel, tudd, hogy ezzel leginkább egy szűk réteg hatalmi pozícióját erősíted. Feletted. Ettől függetlenül nem a művészeket hibáztatom, értem miért pályáztok, én is volt, hogy pályáztam. De nem is a pályázati rendszert, hiszen maga a rendszer teljesen logikus, hogy létrejön, és ultra liberális kapitalista eszmével kapva kap művészek nyomorán. Én a művészetoktatási rendszert hibáztatom, amiért erre a cuccra szoktatja a diákokat. Amiért nem mutat nekik mást. Amiért megnyomorítja művészek önbecsülését egy demagóg, hazug retorikával. Amiért nem hisz a diákokban, és nem nyit ki előttük új kapukat! Nem az volna a dolga a jelenlegi művészetoktatási rendszernek, hogy ismerteti a diákokkal a létező pályázatokat, hanem hogy támogatja és bátorítja őket abban, hogy megtalálják a függetlenségük útját, segít nekik abban, hogy művészként hogyan tudnak a saját lábukra állni. A School of Disobedience ebben is más, hogy az akadémiával ellentétben nem a függőségre, hanem az önállóságra nevel!
0 Comments
Leave a Reply. |
Author"I graduated from both ESSEC Business School and ENSAPC Art School in France. As a choreographer, cultural entrepreneur, and community activist, I harness the transformative power of art to build spaces, experiences, and communities. My artistic practice explores new poetic, fragile, and hybrid forms, spanning multiple mediums, including text, image, object, and movement. I create full-length dance pieces, short-format performances, immersive installations, multi-sensory community experiences. Over the past two decades, I've founded the School of Disobedience, established my own performance art company (Gray Box), and launched the annual Wildflowers Festival. I embrace everything unusual, unexpected, and nonconformist. I am not kind with assholes and have learned to forge my own path. I am here to guide you in thinking outside the box and achieving independence. To me, the real party is outside the confines of the established canon." Archives
July 2024
Categories
All
|